A motorépítésben immár szinte egyeduralkodó "downsizing", méretcsökkentés, úgy tűnik, teljesen átírta a korábban megszokott tervezési gyakorlatot. Az új irányzat hozadékát persze senki sem vitatja, jobb fajlagos teljesítmény, alacsonyabb fajlagos fogyasztás, ezáltal kisebb környezetterhelés. A soros hathengeres szívó benzinesek helyét sorra átveszik (átvették) a kisebb lökettérfogatú négyhengeres feltöltött motorok, már a középkategóriás autókban is helyet kaptak a háromhengeres turbós motorok. A "Kispolszki" eltűnése után pedig senki nem gondolta volna, hogy komoly gyártó még egyszer becsempész a motortérbe egy kéthengerest, mégis bekövetkezett, igaz, teljesen más műszaki tartalommal.

"A kutya ugat, a karaván halad", a downsizing jött és győzött. Ennek egyik éllovasa a VW, az első, kettős feltöltővel ellátott közvetlen benzinbefecskendezéses benzinmotorral például ez a konszern örvendeztette meg a világot. A "TSI" fantázianévvel azonban hagyományos turbófeltöltős modelleket is ellátnak, egy ilyen erőforrás például a "CAXA" motorkódú, 122 lóerős motor.

A motor tényleg jó, ha a teljesítményét, fogyasztását vizsgáljuk. Persze, semmi sem tökéletes, lerágott csont, mi is többször felvetettük: túl bonyolult, vannak típushibái, a közvetlen befecskendezés miatti, szívószelepeket érintő lerakódások a hengerfej időszakonkénti megbontását indokolja. Karbantartási igénye jóval magasabb, mint egy hasonló teljesítményű, korábbi, "mezei" szívómotoré volt, a tankolásnál egyértelmű ugyan a TSI előnye, a hosszú távú fenntartást ha vizsgáljuk, ez már korántsem biztos.

Most bemutatjuk a motor egy kevésbé ismert hibáját.

Sok lóerő kis helyen is elfér a Skoda Yeti motorterében.

A három éves autó még 140e km-t sem futott, amikor is a vezérműlánc átugrott. Egy szerviz ezt a kérdést megoldotta, ám rövid idő múlva a kocsi használói jelezték: növekszik az olaj szintje. Mint tudjuk, a növekmény természetesen nem olaj, hanem valami más. Túl sok lehetőség nincs, hűtőfolyadék, vagy benzin. Mivel az olajteknő egyértelműen benszinszagot árasztott, a szerviz lecserélte az olajat, autózott 50-60 kilométert, majd végül kiadta az autót. Rövid használat után ismét megjelent náluk a Yeti, az olajszint ismét, rendesen megnőtt. 

A szerviz ismét lecserélte az olajat, és megkeresett minket a problémával. A rendszer szisztematikus átnézése során megbizonyosodtunk róla, hogy befecskendezési impulzusok rendben vannak, az üzemanyag nyomás nem mutat eltérést a normál értéktől, a lambdaszonda ill. az égéskimaradás-felügyelet pedig nem árulkodnak arról, hogy valamelyik henger kilépő oxigénszintje ill. szöggyorsulása nagyban eltérne a többitől. Elvileg tehát a befecskendező szelepeken keresztül nem valószínű, hogy a motor olyan mennyiségű benzint kap, ami indokolná a jelenséget. Ami viszont egyértelműen látható volt, hogy az ún. keverékkorrekciós értékek messze eltértek a normálistól, a motor valami miatt sokkal több benzint kap, mint amennyire ennyi oxigén mellett elvileg szüksége van. 

Mi marad? Honnan kerülhet mégis üzemanyag az olajteknőbe? Például a nagynyomású szivattyún keresztül.

A szivattyú, beépített helyzetben.

A vezérműtengely egy szelepemelő tőkén (tudjuk: nem egészen az, de ez a neve) keresztül hajtja meg a nagynyomású szivattyút.

A gyanú egy dolog, a bizonyosság más. A jobb oldali csövön keresztül a szivattyú kisnyomású oldalát 3 bar benzinnyomással terhelve megjelenik az üzemanyag ott, ahol nem lenne szabad. A rugó alatt jól látható a benzin csillogása, ami ily módon tud a motorolajba szivárogni. 

Megoldás: új nagynyomású szivattyú. 

Kellemetlen hiba, amely nem először fordult elő csak a mi gyakorlatunkban is. Ha nem észlelik, gyógyítják időben, az olaj felhígulása akár a motor tönkremenetelét is okozhatja.