Viszonylag sok napi bejövő hívást bonyolítunk, ezek között szinte biztosan előfordul egy-egy érdeklődés motorvezérlő ECU javításról. Mivel nem ez a fő profilunk, nagyon szívesen szoktunk javasolni remek hazai vagy szükség esetén külföldi cégeket - de csakis akkor, ha a motorvezérlő egyértelműen, minden kétséget kizáróan meghibásodott. Az a tapasztalatunk ugyanis - és ezt azt hiszem a szakmában sokan alátámasztanák -, hogy a motorvezérlő egységeket sokkal többször kiáltják ki bűnösnek, mint ahány ECU valójában elromlik.

Természetesen vannak hírhedt, problémás típusok, jellemző típushibákkal, ezeket a nagyobb javító cégek cikkszám szerint listázzák, sőt, a tipikus tüneteket is feltüntetik a honlapjukon. Ha viszont a panasz alapján nem tipikus ECU hibával van dolgunk, akkor mindig azt javasoljuk, hogy célszerű háromszor is körbejárni a dolgot, mielőtt cserére vagy javításra kerülne sor. 

Az ECU hibák amúgy igen sokfélék: vannak egyértelmű, kívülről is könnyen mérhető hardveres hibalehetőségek, mint pl. végfokozatok problémái, zárlatok / szakadások a ki vagy bemenő pontokon, de vannak nehezebben bizonyítható problémák, ilyenek például a belső újraindulást kiváltó okok, processzor hibák, egyéb "agyi" rendellenességek. Sajnos nem biztos a javítás sikeressége sem, hiszen a károsodás mértéke, vagy a hiba jellege nagyban korlátozhatja az esélyeket. 

Szkeptikusak vagyunk

Saját statisztikáink egyébként elég beszédesek: például a 2021-es évben mindössze négy (!) alkalommal találkoztunk egyértelmű ECU meghibásodással, miközben több száz egyéb esetünk volt: rengeteg kábelköteg hiba, számos periféria hiba, koszolódások, dugulások, kopások, miegymás. Ezekből a számokból azért nagyjából érzékelhető, hogy miért vagyunk szkeptikusak a "...javítunk-e ECU-t, tutira az a baja?..." telefonhívások során.

Hyundai 

Elmesélem például egy pár héttel ezelőtti Hyundai történetét. Már a bejelentkezés során motorvezérlő javításról szólt az érdeklődés, mert "mindent kicseréltek már", mégsem lehet gázt adni egyáltalán. A dízelmotor vezérlője a gázpedál jeladóról és a légtömegmérőről panaszkodik, ezeket már kimérték, átnézték, kábeleket mértek, ide-oda, egyértelműnek tűnik a motorvezérlő hiba. Miután sikeresen elültettem a szkeptikusság bogarát a tulajdonos fülébe a fenti statisztikával, az autó pár nappal később kezeink alá került - és mint látni fogjuk, ezt senki sem bánta meg.

Innentől kezdődnek a száraz műszaki tartalmak. A motorvezérlők jellemzően egyre gyarapodó számú szenzor számára állítanak elő stabilizált, tűpontos 5V feszültséget a precíz működést elősegítendő. Ez általában csoportokra van osztva, tehát két-három egymástól többnyire független 5V-os kör működik a motorvezérlésben. Ha az egyik 5V-os kör kiesik, az néhány komponenst fog érinteni, de nem mindet. A szóban forgó Hyundai esetében egy elég szokatlan jelenségre lettünk figyelmesek: a panaszolt gázpedál 1-es pálya és a légtömegmérő 5V-os ellátásainak szálain 12V körüli feszültség mérhető.

Ez a jelenség akár motorvezérlő hiba is lehetne, de vegyük figyelembe a külső zárlat lehetőségét! A légtömegmérő például 12V-ot is kap és 5V-ot is, egy légtömegmérő belső zárlat mindenre magyarázatot adhat. A bizonyítás egyszerű: le kell választani próbára. Az eredmény: változatlanul 12V az 5V szálain.

Következhet a kábelköteg alapos vizsgálata: ez már kevésbé egyszerű, egy-két órát alapból felemészt csak egy alapos szemrevételezés is. Nem koronázza siker a tevékenységünket, ép a köteg mindenhol. Legalábbis látszólag.

ECU az asztalon

Ilyenkor ugrunk egy szintet, kivesszük a motorvezérlőt, és "asztalon" próbáljuk kideríteni, hogy mit csinálna ő egyedül, a perifériák nélkül. Nem kell más, csak bekötni a számára szükséges negatív és pozitív ellátási pontokat, és megnézni, hogy így mi a helyzet, mi mérhető az ominózus szálakon. És itt a döbbenet: az autó hiányában a motorvezérlő az asztalon tökéletes, pontos 5.00V kimenő feszültséget produkál.

Ez azt jelenti tehát, hogy valami mégis az autóban okoz problémát. Végigvesszük ezért az összes, bekötési rajzon fellelhető olyan szálat, amin potenciálisan 5V lenne, hogy hátha valahol máshol kerül rá 12V az 5V-os körre, vagy körökre, de csalódásunkra úgy tűnik, hogy minden rendben, vagyis minden számunkra elképzelhető dolog rendben van: EGR potméter, fojtószelep, hőmérséklet érzékelők, forgásjeladók, és a többi. 

Brute force

No és a végső ötlet - ugyan kissé primitív, de hasznos - végigmenni az összes lábon, megnézni, hogy hol jöhet be 12V, ahol nem kéne. Ez a brutális (és brutálisan időigényes) módszer elvezet végül egy gyanús pontra: a tempomat kapcsoló feszültségellátásához. Ez a szegény kis kapcsoló elvileg 5V-os tápot kap, de gyakorlatilag 12V ül a tápszálán az ECU-nál, amit egy jól irányzott elcsípéssel meg is szüntetünk. A szálát elvágva helyreáll a rend a légtömegmérő és a gázpedál háza táján, lehet gázt adni, minden rendben, a kérdés most már csak az, hogy ...

... hogyan kerül rá a 12V a tempomat kapcsoló tápjára? 

Hát úgy, hogy a dél-koreai gyártó úgy döntött, forogjon a kormánnyal együtt a tempomat kapcsoló is, és szépen átvezette a kormány szalagkábelen a légzsák és a kürt szálai mellett a tempomat kapcsoló három kis szálát is. A zárlat pedig egyértelműen őbenne van, a szalagkábel a ludas. Bizony, az ECU ártatlan volt mindvégig. 

Két rövid megjegyzés a végére:

1. őrült mázli, hogy a jelenség abszolút állandó hiba volt. Ha egy ilyen probléma időszakos hibaként jelentkezik, a sikeres (és költséghatékony) hibafeltárás esélye nagyon közel van a nullához 

2. talán felmerülhet bennünk, hogy oké, de nem ártott-e a 12V az ECU-nak, vagy a gázpedálnak, vagy a légtömegmérőnek? A válasz: ezúttal szerencsére nem. Kivétel nélkül mindenki túlélte az incidenst, a hardvertechnikusok számoltak hasonló balesetekkel. Egy hasonló zárlat esetleg más rendszerben, más autónál lehet, hogy maradandó problémát okozott volna.