Egy ügyfelünk bízott meg bennünket korábbi, 1,8 literes Opel Vectra típusú kocsijának hibafeltárásával. 
Ezúttal nem merülünk el a hibafeltárás részleteibe, elég annyi, hogy a fordulatszámjel oszcilloszkópos megjelenítéséből elég nagy biztonsággal állítottuk, hogy a főtengelyre szerelt póluskerék sérült. Cserélni kell. Az autó boldogtalan tulajdonosa ezután elvitte a kocsit egy -állítólag- szakemberhez, aki a tulaj által vásárolt vadonatúj alkatrészt kicserélte. 
Igen, de ezt követően a motort nem lehetett háromezerötszázas percenkénti fordulatnál magasabb tartományba forgatni. A kocsi ismét hozzánk került.

Az első alkalommal felvett fordulatjel oszcilloszkóp-ábra igencsak érdekesen alakult. 
Az ECU két információt kap ebből a jelből: a fordulatszám értékét és a forgattyús tengely aktuális helyzetét. 

 

A jel szabálytalan volta abból eredt, hogy "bántást kapott", valószínűleg a jeladót kiszerelve itt próbálták rögzíteni -valamilyen okból- a főtengelyt. 

 

Miután később megkaptuk a kiszerelt (pontosabban: kivágott) első beépítésű póluskereket, látható lett az eltérés az egyes foghézagok között. Az oszcilloszkóp nemigen téved. 



 

A póluskerék csere után kapott oszcillogam még az előzőnél is csúnyább. Ez bizony ismét póluskerék hiba, kevés valószínűsége van a tévedésnek. 
De mi történik itt, hogy lehet ez, hiszen igen kicsi az esély arra, hogy a vadonatúj, gyári póluskerék hibás legyen. 
Szerencsére a jeladó kivétele után valamelyest rá lehet látni a beépített póluskerékre. Színéből következtethetően tényleg új. No de miért látunk rajta a forgattyús tengelyt lassan körbeforgatva két kis hornyot, aminek nem lenne szabad ott lennie? 

A válasz a motor szétszerelése után vált egyértelművé. 

A "szakember" megspórolta a főtengely kivételét. 
Valahogy kikínlódta a három rögzítőcsavart, ezután a póluskerékkel lett némi mozgástere. 
Pont annyi, hogy két helyen el tudta vágni a póluskereket, és már le is jött az alkatrész. 

 

Ez gyorsan ment, mégiscsak jó, ha van a műhelyben flex. És persze, leleményes ember minden helyzetben képes brilliáns megoldásokat kitalálni. Bravó!! 


 

Hogy a szikraesőből bőven jutott a főtengely környékére is, az nem is kérdés. De mit számít ez, kicsire nem adunk, ne is kukacoskodjunk. 

A következő lépés természetesen az új póluskerék kettévágása, különben a beépített főtengelyre nem lehet felszerelni. Mesterünkön persze ez a kis rutinfeladat nem foghat ki, laza ujjgyakorlat az egész. 


 

Így kell ezt csinálni, csak semmi cicó.... 

Motor indul, emberünk megveregeti saját vállát, a tevét áttuszkolta a tű fokán, megoldotta a lehetetlent is. A tulaj fizet, minden rendben. 
Azaz: majdnem minden, ahogy írtuk, a motor nem forog ki. 

Ezt követően láttuk újra a kocsit. Az már a második oszcilloszkóp ábrából kiderült, hogy a póluskerékkel valami nagyon nincs rendben, a motor szétszerelése után pedig feltárult a gyors munka látványos "eredménye" életnagyságban, teljes szépségében. Mi elég gyakran találkozunk kókler, gyatra sufnituningos megoldásokkal, de ez párját ritkítóan érdekes eset. 

Mivel a póluskereket három csavar rögzíti, szétvágás után az egyik felére kettő jut, a másikra csupán egy. Nagy szerencse, hogy az egyetlen csavarral rögzített fél darab nem önállósította magát, szétverve a forgattyúsházat. De a csavarhoz távolabb eső része nem simult rá a főtengelyre, ez a második diagramon is jól látszik. 

Ha már kinn van a főtengely, precíziós műszerekkel megmértük a csapok körkörösségét, illetve "két csúcs között forgatva" azt, hogy nincs-e kihajolva. 

 

Szerencsére itt semmi gond, a középső csapnál mért 0,039 mm jó érték. 

Hamár homár, akkormár. Mérjünk tovább. 
Egy új, gyári póluskereket felszerelve megnéztük a tengelyirányú ütését. 

 

Mivel ez egy egyszerű, préselt alkatrész, nagy csodát nem várhatunk, közel 0,6 mm. 


 

Fogról-fogra lépve a max. radiális eltérés közel 0,3 mm. 
Ezek a -kismérvű- eltérések okozzák a jeladó burkológörbéjének nem számottevő szabálytalanságát. 


 


Így esett meg, hogy rövid időn belül már a harmadik póluskerék forog a motorban. 
Már az első, gyárilag beszerelt is szerelési hiba miatt vált csereéretté. 

A szakemberhez méltatlan gyalázatos barmolást ha nem látjuk, nehezen hisszük el. 


 

A motor korrekt összerakása óta több száz kilométerrel növekedett a hibátlanul megtett kilométerek száma, a fordulatjel pedig olyan, amilyennek lennie kell. 

Megjegyzés: 
A bemutatott "két csúcs közé fogva" történő mérés kétségtelenül a legbiztosabb eredményt hozza, viszont a műhelyekben csak kevés helyen ruháznak be egy megfelelő méretű, stabil, öntött acél mérőpadba, ami nehéz, sok helyet foglal el, nem is annyira olcsó, és viszonylag ritkán van rá szükség. 

 

Ahogy az ábra mutatja, főtengelyek, vezérmű tengelyek ilyen jellegű vizsgálatának van kevésbé beruházás igényes, egyszerűbb módja is, a gyári javítási technológiák is általában beérik ennek a bemutatásával. Némi odafigyeléssel ez is megteszi.