A nagynevű márka elkötelezett hívei túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy a cég legmegbízhatóbb, hosszú élettartamot megvalósító, a legmagasabb minőségi elvárásoknak megfelelően megépített modelljeit a W124-es és a W123-as sorozat testesítette meg. 
Ez a szakasz 1995-ben lezárult, a Mercedes befejezte a rendkívül sikeres sorozat gyártását, piacra került az utód, a W210-es széria, amely viszont meglehetősen sok minőségi problémával küzdött. Elkezdődött a csillagos márka mélyrepülése. 

Az agyonbonyolított, negyvennégy mikroprocesszoros, kétturbós (ma már: esetleg három turbóval szerelt) korszerű csodáktól megcsömörlött autósok közül nem egy választja még ma is a megbízhatóság egykori guruló szobrát, a W124-est.

Találkoztunk már csodaszép állapotra visszaállított, restaurált öreg Mercikkel, de a gyönyörű külső viszont ritkán találkozott hibátlan műszaki állapottal. Az évtizedek alatt begyűjtött sokszázezer km otthagyta a nyomait, melyek korrigálása óriási összeget visz el, melyre -érthetően- csak kevesek vállalkoznak. 


 
 
 


Egy "full" felújításon átesett 1979-es gyártású W107-es 450SL a befecskendezőrendszer finombeállítása céljából tisztelt meg bennünket rövid látogatásával. Ritkán láthatunk ilyen szépséget, szavunk is elállt láttán. Viszont amikor választ kaptunk a "mibe fájt ez" kérdésre, nehezen vettük a levegőt is. Kisebb vagyon. 


 

A harmincnégy éves, tökéletes felújítást kapott 107-es értéke így nagyjából megegyezik egy ötéves, S-osztályú Merci reális árával. Talán nehezen hihető, mégis így van. 

De miért is ragozzuk itt a szakszerű, komoly felújítás költségeit? 
Azért, hogy el tudjuk fogadni: az eredeti, különösen szép állapotú, keveset futott, megkímélt, magas presztízsű autókért huszonöt éves korukban is magas összeget kell kifizetnünk. 


A 124-es modellsorozat még nagyon magas számban képviselteti magát a hazai utakon. Sokak szerint: "az utolsó igazi Mercedes". Meghatározó részük már meglehetősen viharvert, lelakott állapotú, nagyon magas km. futással. Óriási szerencse kell hozzá, hogy a hazai, eladásra kínált példányok közül egy tényleg megkímélt állapotút kifogjon bárki is. 

Sokan megpróbálják külföldön, mondjuk Németországban megtalálni a csodát, azt, amit itthon szinte reménytelen. 
Van, akinek sikerül is. Egy ilyen autót mutatunk most be. 

A kocsi 1988-as gyártású, de már '89-es modellévű. Nem fiatal. Sőt, immár negyed évszázados. 


 

A coupe-ra pillantva az első benyomás: szép, egyedi Impala-metál színű, korából adódóan gyári fényezés nem lehet, de nagyon szépen fényezték újra. Nem kis meglepetés: a fényezett felület több, mint kétharmada még gyári, a javított felületen is a festékvastagság csak csekély mértékben tér el az eredetitől. 


 

Szinte teljesen hibátlan karosszéria egy negyed évszázados autón! A tulajdonos egy "tényleg doktor"-tól vásárolta, aki tényleg garázsban tartotta és tényleg nagyon keveset használta a kocsit, és tényleg mintaszerűen tartotta karban... 


 

...amit az autó minden kis részlete visszaigazol. A km.számláló alig 127ezret mutat, amit fenntartás nélkül elfogadhatunk. 


 


A kétajtós karosszéria meglehet, hogy nem túl praktikus, viszont mutatós, exkluzív. A Brasil braun plüss nagyon elegáns, ráadásul -hiszik vagy nem- drágább volt újkorában, mint a bőr kárpitozás. (Akkoriban pedig a bőr az tényleg bőr volt...) 
A tulajdonos óvatossága teljesen érthető: a lábteret védi a szerelők (esetleg) koszos bakancsától. 


 


Nézzünk szét a motor táján. A 300CE soros, hathengeres, tizenkét szelepes motorja egy nagyon megbízható, hosszú élettartamú konstrukció volt. A három literes motor három, egymástól csak jelentéktelen mértékben eltérő teljesítményszinttel volt elérhető 180 és 190 LE között, ami pont elég a tempós haladáshoz. Akkoriban kevés ember tudhatott több lovat a motortérben. A kompresszió végnyomás mind a hat hengerben 11 bar +/- 0,2 bar eltéréssel, ezek hibátlan értékek. Sehol egy olaj-, benzin-, vagy hűtőfolyadék csöpögés, semmi rendellenes motorzaj. 
A KE Jetronic is csak kevés hibát gyűjtött be ennyi idő alatt. Az alapjárat-kapcsoló hibás, lecseréltük, a lambda-szonda lassú, kicseréltük, a befecskendező szelepeket kitisztítottuk. Az üzemanyag szivattyú visszacsapó szelepe már nem zár le tökéletesen. Apró, működést nem gátló hibák voltak ezek. 

A próbaút megintcsak tanulságos tapasztalatokat hozott. A kasztni -ismert módon- nagyon merev, természetesen semmi sem zörög, nem nyikorog. Ilyen kevés km. mellett persze nincs érezhető kormányholtjáték, nincs semmi rezonancia, a futómű hibátlanul teszi a dolgát, az automata váltó pontosan, puhán vált, a motor hibátlanul működik, nincs torpanás, nincs rángatás. Azt említenünk sem kell, hogy a kocsiban minden működik. 

A "minden" persze sokkal kevesebb minden, mint egy korszerű autóban. Összesen négy említésre méltó elektronikát találunk, a KE-Jetronic, a gyújtásvezérlő, az ABS, és a váltóvezérlő ECU-t. (Egy mai, ilyen kategóriájú autóban mondjuk ötvenet, de lehet hogy hetvenkettőt.) 
Itt nincs nyolc légzsák, sőt egy sem, itt nincs elektromos kormány rásegítő, nincs automatikusan besötétedő tükör, nics xenon, nincs fékasszisztens, nincs ESP, nincs memóriás, masszírozó ülés, nincs navigáció, nincs TV, nincs multifunkciós kormány, nincs guminyomás kijelzés, nincs sávelhagyást figyelő rendszer, nincs night vision rendszer... és még ezernyi más sincs. 
Mint tudjuk: ami nincs, az nem tud elromlani. 
Ami viszont van, az megbízhatóan működik, időtálló, robosztus, mai szemmel szinte túlméretezett, gondosan kivitelezett. 

Természetesen, egy ilyen korú normál használatban lévő kocsi, bármilyen keveset használták, bármennyire óvták is, nem lehet teljesen makulátlan 25 éves korában. Ez sem az. A jobb oldalát -nagyon profi módon- javították, itt már nem eredeti a fényezése. Hogy kicsit kötözködjünk is, készítettünk az általunk fellelt apró hibákból néhányat. 


 

A csomagtérben találtunk kisebb, felületi korróziós gócokat. Az üzemanyag beöntő nyílásnál szintén. A jobb oldali, biztonsági öv konzoljának borítása jelzi az idő múlását. Kisebb karcnyomok több helyen találhatók, a szélvédő egy helyen kavicsfelverődés nyomát viseli. De az autó 25 éves! Kész csoda, hogy ilyen állapotú! 

Szabad-e megvenni mindennapi használatra egy 25 éves Mercit? 
Szabad. Ha ilyet talál az emberfia. Erre viszont az esély annyi, mint a lottó négyesre. 

 


A képet a kocsi tulajdonosa készítette, még vétel előtt, Németországban. 

És a végére, mennyi is az annyi. Vegyenek egy mély levegőt, nem kevés. 
A Merci tokkal-vonóval több, mint két millió Forintba került Ügyfelünknek. Rendes, sőt tekintélyes summa egy ilyen korú, ilyen kategóriájú autóért. Másrészt viszont, ha a kocsi tényleges állapotát tekintjük, nagyon is méltányos ár. 
Hiába veszünk ennek az összegnek a negyedéért egy sokat futott, leharcolt, tizenkétszer törött, rendszeres karbantartást utoljára tizenhét évvel ezelőtt kapott példányt, az akkor sem lesz ilyen állapotú, ha ennek az autónak a teljes bekerülési költségét ráköltjük. 

Menjünk akkor külföldre, mondjuk éppen Németországba autót vásárolni? Meg lehet próbálni. Higgyék el, arrafelé sem annyira egyszerű egy ilyen állapotú autót megvenni. Még ilyen áron sem mindig. 


Ha valaki szereti a Mercit, még akkor is (sőt, annál jobban) ha csak kétajtós, bízik benne, hogy egy tényleg megkímélt, gyári állapotú, viszonylag keveset futott példány még negyed évszázad után is megbízható utitárs lehet, és a magas üzembentartási költségek sem túl riasztóak, annak vonzó lehet mondjuk egy W126 560 SEC is. 


 


Az S-osztály akkori (1989-1991 modellév) kétajtós zászlóshajójában az M117.968-as motorkódú, 5,6 literes V8-as motor dolgozott, 205 kW (280 LE) maximális teljesítményt adott le. A motor fajlagos nyomatékát, fajlagos teljesítményét, fogyasztását, egyéb mutatóit ne nagyon hasonlítsuk a hároméves konstrukciókhoz, ez nem lenne korrekt. A ma gyártott (hasonló kategóriájú) autókhoz mért egyszerűség persze viszonylagos, és tagadhatatlan, hogy (márcsak jóval összetettebb szerkezete miatt is) megbízhatósága nem éri el a cikkünk főszereplőjeként bemutatott W124-es szintjét. 


 

Az anyósülés előtti lábtér diszkrét részlete, nem utal egyszerű szerkezetre. Nem is az, még mai szemmel sem, de mindenesetre jóval egyszerűbb, mint a néhány éves típusok, ráadásul ritkábban romlik el. 
Ha mégis, akkor viszont célszerű hozzáértő szakemberek megkeresése.