A benzinmotorok keverékképzésénél legtöbbször két alapvető paraméterrel kell tisztában lenni. Az egyik a rövidtávú, a másik a hosszútávú illesztés - avagy adaptáció. A rövidtávú illesztés - nagyon leegyszerűsítve - a pillanatnyi lambdaszonda jel alapján gyors lefolyású beavatkozásokat tesz lehetővé, a hosszútávú illesztés a rövidtávú korrekciós értékek alapján, lassan változik. A hosszútávú korrekció típustól függően jelenthet csupán egy, vagy akár több, "munkapontonként" változó értéket.

  

A befecskendezési idő az {{alapérték} +/- {hosszútávú korrekció} +/- {rövidtávú korrekció}} képlet alapján alakul. 

A korrekciók bemutatására egy olyan, viszonylag egyszerű motorvezérlést választottunk, amely összesen egy hosszútávú keverékkorrekciós paraméterrel dolgozik. Diagnosztikai készülékkel felvettük a legfontosabb értékeket, miközben a keveréket a bemutató kedvéért szándékosan elszegényítettük.

Mindhárom diagramon felül a rövid-, illetve hosszútávú keverékillesztés került rögzítésre, míg alul a lambdafeszültség görbéje látható. 

A kapott diagramok az adott gépkocsinak az adott időben, adott műszaki állapotában történt vizsgálatát tükrözik. 
Másik jármű ilyen vizsgálatának eredményei részleteiben természetesen eltérhetnek ettől, de az összefüggések minden - adaptív motorvezérlő elektronikával ellátott - motor esetében ugyanezek. 


 

A fenti diagram esetében a kurzor előtti szakaszig elszegényítés nélkül működik a motor. A kurzor előtt közvetlenül elszegényítettük a keveréket. Az eredmény: kompenzáció nélküli befecskendezési időkkel a lambdaszonda feszültsége 0V körül, a rövidtávú üzemanyagkorrekció pedig rögtön felugrik - kb 5s alatt - 25%-ra. (A teljes időszakasz kb. 2 perc.) Mivel forgalomban közlekedtünk, nyilván adódott olyan helyzet - pl. tolóüzem, váltások, stb. -, amikor már-már beindulna a lambda-szabályzás, de láthatjuk, hogy a működés közel sem olyan, mint az időszak első kb. 15 másodpercében. 


 

Ezen az ábrán a hosszútávú adaptáció kezdődik el. A hosszútávú keverékillesztés - láthatóan lassan - próbál "utánamenni" a keveréknek: eléri a 25%-os határát. Ha nem 25% lenne a határ, hanem pl. 15% a rendszer már sokkal kisebb problémáknál is hibajelzéssel és gyengeséggel reagálna. Esetünkben még pont beleesünk abba a tartományba, hogy 25% elérése után képes a rendszer aktív lambda-szabályzásra. 


 

Ezen a grafikonon a normál üzem visszaállítása utáni kb. 2 perc látszódik. 
 

Az egy teljesen normális, elfogadható jelenség, hogy a keverékillesztések nem pont nulla közelében működnek. A legtöbb esetben +/- 10, esetleg 15% eléréséig nem is nagyon kell gyanakodnunk komoly problémákra. (Gondoljunk csak a befecskendező szelepek kissé csökkent áteresztő képességére, a légtömegmérő elszennyeződésére, vagy kismérvű tömörzárási hibára, falls levegő szívására...) Ezeknek a paramétereknek pont az a lényege, hogy lehetővé tegyék a rendszer rugalmasságát, alkalmazkodóképességét.

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb motorirányító rendszer máshogy gondolkozik: van olyan, amelyik lassabban, másik gyorsabban adaptálódik, eltérnek a határértékek, és más logikával gondolkoznak a hibajelző lámpával kapcsolatban is: van olyan típus, ami a legjelentéktelenebb problémánál kigyújtja a MIL-lámpát, más rendszer viszont esetleg csak a legkritikusabb esetben teszi ezt.