Amíg a benzines motoroknál a kompressziómérés, veszteségmérés - ha könnyű hozzáférni a gyertyához - egy laza rutinfeladat, ez korántsem mindig mondható el napjaink dízelmotorjai esetében. 
Akár kompresszió végnyomást, akár veszteséget szeretnénk mérni, megkerülhetetlen, hogy az égéstér felé utat találjunk a műszereinknek. Dízelmotor esetén erre ugyan két lehetőségünk is van, de a bőség látszólagos zavara mégsem tud boldoggá tenni minket. Mindkét úttal lehetnek problémák. 
Az izzógyertyák eltávolítása hozhat kellemetlen pillanatokat, gyakran kiszerelés közben beleszakad. Rossz hír, amit - bármennyire is vétlenek vagyunk - nem hálás feladat közölni a megrendelővel. Speciális, légkulcsos eszközzel a beszakadás valószínűsége csökkenthető, teljes biztonságot azért ez sem ad. 
A befecskendező porlasztók kiszerelése hasonló problémákat okoz, vannak ilyen szempontból hírhedt motorok, nem is minden műhely vállalja a kiszerelésüket. 

Szerencsére vannak olyan módszerek, melyek igénybevételével megspórolhatjuk a kockázatos megbontási műveleteket. 
Cikkünk egyetlen célja egy ilyen mérési módszer bemutatása.

A 2005-ös gyártási évű, Z13DT motorkódú Opel Merivát az ismert, több modellbe is beszerelt, 1,248 literes, négyhengeres Common Rail rendszerű motorral látták el. 
A vizsgálat során nyomós okunk volt feltételezni, hogy valamelyik henger (esetleg hengerek) mechanikai állapota nem megfelelő. A bevezetőben leírt nehézségek miatt első körben a megbontás nélküli vizsgálatot választottuk. 


 


Először célszerűen csupán két paramétert jelenítettünk meg a négycsatornás oszcilloszkópon. 


 


Az önindító működtetése közben a zöld színű akkumulátor-feszültség jel máris árulkodó. Normál állapotú motor esetén az adott henger sűrítés üteménél ismert módon az önindító fokozottabb terhelése miatt az áramfelvétele megnő, az akku kapcsain mérhető feszültség leesik. Jól látható, az A pontban ez elmarad. 
Ennek megfelelően itt a - kék színnel megjelenített - motorfordulat pulzálás is kimarad. A motor beindulása a B időpontban következik be. 

Mostmár tudjuk, hogy valamelyik henger nem megfelelően sűrít. De melyik a négy közül? 
Szerencsére a többcsatornás oszcilloszkóp célirányos alkalmazásával erre is választ kaphatunk. 


 


Tetszőleges henger befecskendező porlasztójának kivezérlését kell megjelenítenünk, mi ezt az egyes hengerrel követtük el (barna). Éppen eltaláltuk, az ábrából követhetően az egyes henger kompresszióhiányos. Akkor sincs gond, ha nincs szerencsénk: a gyújtási (itt: befecskezési) sorrendből a hibásan működő henger gyorsan azonosítható. 
Viszont némi magyarázattal tartozunk: láthatóan minden henger esetében van valamekkora befecskendezőjel, mindig, akkor is, amikor az adott hengerben erre - az első ránézésre - nem is lenne szükség. 

Ennek oka az, hogy a vizsgált rendszer hagyományos, majdnemhogy első generációsnak mondható mágnestekercses injektorokkal rendelkezik, ezek kivezérlését a common rail oldalunkon tárgyalt kondenzátorok segítségével végzi a vezérlőegység. Az ábrán három kisebb impulzust egy nagyobb követ: a nagyobb áramfelvétel az adott henger befecskendezési jele, a maradék három impulzus által indukált feszültség a kondenzátorokat tölti. Érdekes megfigyelni, hogy már ráadott gyújtás esetében is előkészíti a vezérlőegység a kondenzátor töltését. 

Eljutottunk odáig, hogy kellő biztonsággal állítsuk: az egyes henger beteg. Azt is tudjuk, hogy a betegség mechanikus okokra vezethető vissza. De még nem tudjuk, hogy valamelyik szelep nem zár le megfelelően (ezt is tovább lehetne ragozni, mi a helyzet pl. a hidrotőkékkel), esetleg a dugattyűgyűrűk mellett szökik meg a kompresszió. Ennek az eldöntése viszont megbontás nélkül nem megy - külső mérésekkel csak pontatlanul, áttételesen lehet következtetni, egzakt módon nem feltétlenül - a pontos meghatározáshoz sajnos az izzítók kiszerelése szükségés. 


 


Ám legyen. A speciálisan erre a célra kialakított "légkulcs" segítségével az izzítógyertya könnyen kijött, szokatlanul könnyen, feltételezzük: a közelmúltban már kiszerelték. 
Veszteség mérés: a dugattyú helyzetétől függően 17-22% mérhető, ami fonendoszkópos megfigyelés alapján döntően a dugattyúgyűrűk mellett, az olajteknő felé távozik. Ez - bár nem elhanyagolható - semmiképpen sem okozhatja a tapasztalt hibajelenséget: a motor háromhengerezik, a henger egyáltalán nem működik. Az önindítózási fordulatszámon fennt leírt kompresszióhiány sem magyarázható ezzel a veszteség értékkel. 
Ez igen valószínűvé teszi az egyes hengerhez tartozó valamelyik hidrotőke kitámasztását. Az olaj (olaj? sokkal inkább szurok) állapota is arra enged következtetni: nemigen kapkodták el az olajcserét. 


Írásunkban a megbontás nélküli vizsgálati módszereket szerettük volna első sorban érinteni. Röviden azért megemlítenénk a dinamikus mérés lehetőségét is. 
Az elv: a nyomáshullámokat egy szenzor segítségével villamos jellé alakítva az egyes hengerek sűrítési nyomásértékeit így össze lehet hasonlítani. 


 


Ábránk felső részén egy hibátlan henger (esetünkben a kettes) ilyen oszcilloszkóp ábráját láthatjuk az önindító működtetése alatt, míg alul az egyes henger diagramját figyelhetjük meg. Látható, hogy az alsó görbe amplitúdója fele a hibátlan hengerben mért értéknek.