Hogy is van ez? 33. Rövidtávú, hosszútávú keverékillesztés
Az E85-tel foglalkozó első írásaink óta meglehetősen sok visszajelzést kaptunk e témával kapcsolatban. Bár - aktualitásuk vesztése miatt a bioetanollal foglalkozó négy cikkünket töröltük - a keverékillesztéssel kapcsolatos ismeretek ugyanolyan fontosak ma, mint tíz évvel ezelőtt. A legtöbb kérdés a korszerű motorvezérlő rendszerek adaptív - öntanuló - jellegét érinti.
Éppen ezért - annak ellenére, hogy máshol is írtunk erről - indokoltnak tűnik bővebben foglalkozni vele. A grafikus megjelenítés segíthet a rendszer működésének megértésében.
A korszerű motorok képesek valamilyen mértékben adaptálódni - hozzászokni - a megváltozott üzemi feltételekhez. Ilyen adaptáció például, amikor külföldre utazunk, és a külföldi benzin - esetlegesen - más oktánszáma miatt az első tankolás utáni pár kilométer alatt a motor "csörög". A csörgés azonban - jó esetben - hamar elmúlik.
Elmúlik ugyan, de ehhez egy adaptív előgyújtás szabályzás megléte szükségeltetik. (És persze az, hogy az adaptációs mező szélessége elég legyen a kopogásos égés megszüntetéséhez.)
Hasonló adaptív szabályzás jellemző a motorvezérlés számos más területén: alapjárat, töltésszabályzás, kipufogógáz-visszavezetés, keverékillesztés, stb.
Egy nagyon egyszerű példa: ha az alapjárati szelepünk az évek során fokozatosan egyre szennyezettebb lesz, értelemszerűen nagyobb nyitási értékekkel kell dolgoznia a vezérlőegységnek. Nyilvánvaló, hogy pl. a klíma bekapcsolására ugyanolyan mértékben kell "továbbnyitni" a szelepet, mint tiszta állapotában, csakhogy nem 10%-ról 30%-ra nyitunk, hanem pl. 60%-ról 80%-ra. Itt a hosszútávú alapjárati adaptáció felelős azért, hogy ne kelljen havonta takarítani az alapjárati eszközt, a rövidtávú illesztés viszont - vegyük észre - ugyanakkora: 20%.
A benzinmotorok keverékképzésénél legtöbbször két alapvető paraméterrel kell tisztában lenni. Az egyik a rövidtávú, a másik a hosszútávú illesztés - avagy adaptáció. A rövidtávú illesztés - nagyon leegyszerűsítve - a pillanatnyi lambdaszonda jel alapján gyors lefolyású beavatkozásokat tesz lehetővé, a hosszútávú illesztés a rövidtávú korrekciós értékek alapján, lassan változik. A hosszútávú korrekció típustól függően jelenthet csupán egy, vagy akár több, "munkapontonként" változó értéket.
A befecskendezési idő az {{alapérték} +/- {hosszútávú korrekció} +/- {rövidtávú korrekció}} képlet alapján alakul.
A korrekciók bemutatására egy olyan, viszonylag egyszerű motorvezérlést választottunk, amely összesen egy hosszútávú keverékkorrekciós paraméterrel dolgozik. Diagnosztikai készülékkel felvettük a legfontosabb értékeket, miközben a keveréket a bemutató kedvéért szándékosan elszegényítettük.
Mindhárom diagramon felül a rövid-, illetve hosszútávú keverékillesztés került rögzítésre, míg alul a lambdafeszültség görbéje látható.
A kapott diagramok az adott gépkocsinak az adott időben, adott műszaki állapotában történt vizsgálatát tükrözik.
Másik jármű ilyen vizsgálatának eredményei részleteiben természetesen eltérhetnek ettől, de az összefüggések minden - adaptív motorvezérlő elektronikával ellátott - motor esetében ugyanezek.
A fenti diagram esetében a kurzor előtti szakaszig elszegényítés nélkül működik a motor. A kurzor előtt közvetlenül elszegényítettük a keveréket. Az eredmény: kompenzáció nélküli befecskendezési időkkel a lambdaszonda feszültsége 0V körül, a rövidtávú üzemanyagkorrekció pedig rögtön felugrik - kb 5s alatt - 25%-ra. (A teljes időszakasz kb. 2 perc.) Mivel forgalomban közlekedtünk, nyilván adódott olyan helyzet - pl. tolóüzem, váltások, stb. -, amikor már-már beindulna a lambda-szabályzás, de láthatjuk, hogy a működés közel sem olyan, mint az időszak első kb. 15 másodpercében.
Ezen az ábrán a hosszútávú adaptáció kezdődik el. A hosszútávú keverékillesztés - láthatóan lassan - próbál "utánamenni" a keveréknek: eléri a 25%-os határát. Ha nem 25% lenne a határ, hanem pl. 15% a rendszer már sokkal kisebb problémáknál is hibajelzéssel és gyengeséggel reagálna. Esetünkben még pont beleesünk abba a tartományba, hogy 25% elérése után képes a rendszer aktív lambda-szabályzásra.
Ezen a grafikonon a normál üzem visszaállítása utáni kb. 2 perc látszódik.
Az egy teljesen normális, elfogadható jelenség, hogy a keverékillesztések nem pont nulla közelében működnek. A legtöbb esetben +/- 10, esetleg 15% eléréséig nem is nagyon kell gyanakodnunk komoly problémákra. (Gondoljunk csak a befecskendező szelepek kissé csökkent áteresztő képességére, a légtömegmérő elszennyeződésére, vagy kismérvű tömörzárási hibára, falls levegő szívására...) Ezeknek a paramétereknek pont az a lényege, hogy lehetővé tegyék a rendszer rugalmasságát, alkalmazkodóképességét.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb motorirányító rendszer máshogy gondolkozik: van olyan, amelyik lassabban, másik gyorsabban adaptálódik, eltérnek a határértékek, és más logikával gondolkoznak a hibajelző lámpával kapcsolatban is: van olyan típus, ami a legjelentéktelenebb problémánál kigyújtja a MIL-lámpát, más rendszer viszont esetleg csak a legkritikusabb esetben teszi ezt.